Szomorú hír a filmrajongóknak: Bruce Willis visszavonul. A családja által kiadott közlemény szerint a 67 éves színésznél afáziát diagnosztizáltak, ezért nem tudja folytatni karrierjét. (Afázia: Nyelvi zavar, mely stroke, baleset, agydaganat vagy egyéb betegség következményeként alakul ki.)

Bár az elmúlt években nem éppen a legszínvonalasabb filmekben működött közre, meghatározó szerepét Hollywoodban senki sem kérdőjelezi meg. Kifejezetten sajnálom, hogy az a vágyam, miszerint lesz még egy erős visszatérése (titkon abban bízva, hogy Tarantinóval), nagyon úgy tűnik, nem fog megtörténni.

Tisztelgésként Willis életműve előtt, jöjjön egy szubjektív összeállítás, melyek szerintem a színész legjobb filmjei:

12 Majom (12 Monkeys, 1995)

"1997-ben halálos vírus pusztít el hétmilliárd embert. A túlélők elhagyják a föld felszínét. Ismét állatok uralják a földet - egy paranoid skizofrén vallomásának részletei, 1990. április 12. Baltimore megyei kórház."

Terry Gilliam mesterművében a nem is olyan távoli jövőben egy világjárvány pusztít. Innen utazik vissza kilencvenes évekbe az "önkéntes" Joe Cole (Bruce Willis), hogy adatokat gyűjtsön a vírusról, melyek alapján a tudósok majd tudnak készíteni egy esetleges ellenszert. A hányattatott sorsú, de kiváló disztópia volt az első olyan filmélményem, melyben a színész nem akcióhőst alakított, hanem megvillantotta színészi képességeit. Szívet facsaró volt látni, ahogy Cole egyre inkább meggyőzi magát, hogy tényleg őrült és csak kitalálta a jövő borzalmait, míg eközben a pszichiáternő (Madeleine Stowe) pedig szépen lassan rájön: nem egy elmeháborodottal van dolga. Gilliam víziójában tudjuk, hogy ami történt, már nem visszafordítható, mégis egy viszonylag szívmelengető befejezést kapunk. Paul Buckmaster bizarr, abszurd, tangó alapú zenéje bármikor magával ragad és nem mellesleg Brad Pitt ezért a moziért kapta élete első Oscar-jelölését. 

Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994)

"Butch. Hoztam neked valamit. Ezt az órát még a te dédnagyapád vette, valamikor az első világháború idején. ... Aztán több mint hét év után, hazajutottam a családomhoz. Most pedig, kiskomám, átadom neked az órát."

Willis már szupersztár volt, amikor elvállalta Tarantino legendás filmjében a bokszoló szerepét. A színészt barátja, Harvey Keitel győzte meg, hogy vállalja a munkát. Először kicsit csalódott is volt, mert Vincent Vegát szerette volna eljátszani, de szerencsénkre végül (Sylvester Stallonéval és Mickey Rourkeal ellentétben) rábólintott a szerepre. Azóta tudjuk, hogy kicsoda Zed, milyen galibát okozhat egy rossz időben kipattanó toast és milyen választ kapunk arra a kérdésre, hogy "Jól vagy?"

Az élet mindig drága (Die Hard 3, 1995)

"Hát az ő öccsét dobtam le a Nakatomi toronyház 32. emeletéről. Az az érzésem, kicsit zokon vette..."

Tudjuk, tudjuk, John McClane hadnagy a sarki kisboltba sem tud lemenni anélkül, hogy ne botlana valamilyen keletnémet - balkáni - bandába, akik épp ki akarják fosztani a maradék hatósági áras csirkefarhát-készletet. A Die Hard harmadik része a parádés (mellék)szereplők - Samuel L. Jackson, Jeremy Irons - miatt előzött nálam, remekül működött az a rejtvényfejtős őrült versenyfutás az idővel, hogy aztán a végén természetesen Willis két Algopirin bepattintása közben hidegre tegye az össze akcentusos rosszfiút.

Hatodik érzék (The Sixth Sense, 1999)

"Néha azt hisszük, elveszett valami, pedig nem. Csak máshová került."

A karrierje csúcsán lévő Willis nyugodtabb tempóra váltott, ehhez pedig talált egy olyan fiatal, ambiciózus rendezőt, mint M. Night Shaymalan. Malcolm Crowe, a gyermekpszichológus szerepében a színész kifinomult alakítást nyújtott, teljesen hitelesen átjött az aggódása, valamint a belső félelme, hogy nem tudja megmenteni a Harvey Joel Osment által megformált kisfiút, aki szellemeket lát. Nem spoilerezem el, aki tudni akarja mi a csavar a film végén, nézze meg a Dokik vonatkozó epizódját (S4E15), ahol ismét kiderült, nem érdemes baszakodni a Mindenessel.

Az utolsó cserkész (The Last Boy Scout, 1991)

"Senki sem szeret. Mindenki utál! Vesztes vagy! Mosolyogj, te barom!"

Minden idők egyik legjobb buddy movie-ja ki mástól, mint Shane Black-től érkezett a mozikba. Nehéz is volt idézetet választani, mert nem vagyok egy géniusz, mint az a kettő a filmben, de azt is nehéz eldönteni, fej vagy gyomor, illetve a lisztbe forgatásról sem a rántott csirkecomb fog eszedbe jutni közvetlen a film után.

Drágán add az életed (Die Hard 1, 1988)

"Yippee-ki-yay, motherfucker!"

Ezt a mondatot nem lett volna elegáns lefordítani, még úgy sem, hogy a nagyszerű Dörner György hangján hallok minden egyes kiejtett John McClane-mondatot. Gyerekként szájtátva néztem a nyűglődő, rosszkedvű, egy cigire és talpmasszásra vágyó áltagos zsarut, aki valami más volt, mint az egy komplett Nato-fegyverraktárat és Boráros téri Obit a hátára pakoló és azzal egy kis Közép Amerikai sziget hadsereget kiírtó Schwarzenegger. John McTierman klasszikusa tette A-listás színésszé Willist, mely kapott egy jobb, egy jó, egy felejthető valamint egy nézhetetlen folytatást is.

Az ötödik elem (The Fifth Element, 1997)

"Korben Dallas világjegy"

Szerintem akármikor kimegy az ember a reptérre, ha fülel, biztos meghallja ezt az idézetet valakitől. Luc Besson sci-fije nem váltja meg a világot (azaz izé, pont de), ám egy könnyű színes, már már parodisztikus akciózást láthatunk, egy szokásos cinikus főhőssel, és a mindig zseniális Gary Oldmannel. Bár a francia rendező trilógiának szánta, szerintem pont jó ez így, ahogy van. 

Holdfény királyság (Moonrise Kingdom, 2012)

Az élmény és varázslat mindenki fejét elcsavarja.

Wes Anderson filmjeiben általában a fillérekért szerepet vállaló színészikonok egy négyzetméterre jutó tömeg a kritikus határt súrolja, így volt ez most is, Edward Norton, Francis McDormand, Bill Murray, Tilda Swinton és Harvey Keitel mellett Willis is kapott egy jutalomszerepet korunk egyik legkülönlegesebb látásmódú rendezőjétől. A két szerelmes kamasz története, akik meglépnek a felnőttek elől, hogy együtt táncoljanak a tengerparton, nem fordul át giccsbe, stílusa varázslatos, könnyed. Köszönhető ez a kiváló zenének, a rendezőnek, aki amúgy is úgy öltözködik, mintha saját filmjeinek egy statisztája lenne és nem mellesleg a színészeknek, akik lubickolnak szerepükben.

Jól áll neki a halál (Death Becomes Her, 1992)

"- Hová tették a feleségemet? - Meghalt uram, elvitték a hullaházba. - A hullaházba? Ott idegrohamot kap!"

Nem ez a színész legismertebb filmje, mégsem maradhat le. A Forrest Gump Oscar-díjas rendezője, Robert Zemeckis nagy rajongója volt az EC Comics groteszk, horrorisztikus képregény-sorozatának, a Mesék a kriptábólnak (de csúnya, elnézést), sorozatot is készített belőle. Bár nem ebből az alapanyagoból készült, a Jól áll neki a halál története beleillik a tematikába. Hiába Meryl Streep, Goldie Hawn, Bruce Willis, a nagy költségvetés és a látványos speciális effektusok, a mozi irgalmatlan nagyot bukott. Szerintem annyira nem volt rossz, Zemeckis jó rendező, és ez az abszurd, könnyed vonal is működött neki. Persze ez nem újdonság, hiszen minden idők legjobb trilógiájának alkotójáról van szó, aki ezt vitatja, az elől nem futok el, mint egy nyuszi.

Armageddon (1998)

"Amíg más lányok babáztak, én titánium fúrófejekkel játszottam! ... Amikor először megjött a vérzésem, Rockhound vitt el Shanghaiba tampont venni és ő mutatta meg, hogyan kell használni!"

Annak a csajnak, akinek ilyen kemény szövegei vannak, ki más lehet a filmbeli apja, mint a pályája csúcsán lévő Bruce! Igazából fogalmam sincs, miért fért fel ide a lista végére, hiszen iszonyat giccses, kiszámítható, amcsizászló lengető, sikamlós gázolajban csöpögő világmegmentő Michael "mindent is felrobbantok" Bay történetről van szó, egyszerűen működik, ahogy az a csapat suttyó Aerosmithre elsétál a majdnem biztos halálba a naplementén. És a végén pislogtunk, mert olyan történt ami addig lehetetlennek tűnt. Nem, nem kezdett el Ben Affleck színészkedni.

Amiket még (valamiért) szerettem, és említésre méltók: Hudson Hawk, Looper, Red, Sin City, A kölyök, A sakál

Jobbulást és nyugalmas életet kíván a tejössz stábja Bruce Willisnek, és köszönünk mindent!

Ha tetszett a bejegyzés, és még olvasnál filmes témájú posztokat, itt tudod követni az oldalt.