Az idei Bajnokok Ligája döntő kapcsán mindenkinek három dolog jut eszébe: Karius "Lukasz Fabianski" díjas produkciója, Bale klasszis gólja, és nem utolsósorban, sőt, Ramos dobása, melyet Salah, az év (egyik) legjobb formában lévő játékosa ellen mutatott be - ami mellesleg a Nemzetközi Judo Szövetség szerint is szabálytalanság volt - szertefoszlatva ezzel a Liverpool arany-álmait, az egyiptomi szalagjait a vállában, és lehet, hogy a nílusi ország vébé reményeit is.Emiatt a Te jössz blog összeszedte a leggyűlöltebb játékosok listáját, mely természetesen szubjektív. A fókusz azokon a futballistákon volt, akik ha a meccs előtt azt mondják, "eltöröm a lábad, köcsög!", akkor jobb, ha nem is mész a közelükbe, mert simán beváltják ígéretüket. Alattomos, sunyi, undorító, aljas. Általában így hívja őket a közvélemény, még akkor is, ha egyes esetekben világklasszisokról van szó. Abban az esetben persze, ha patkánykodás helyett inkább fociznának.

A legjobb védekező középpályások és a legsportszerűtlenebb futballpillanatok után jöjjenek tehát azok a játékosok, akik még a tükröt is betörik a zuhanyzóban egy "Mit bámulsz, megfejellek!" - kiáltással meccs után, ha még megfelelő idegállapotban vannak:

Joey Barton

Nem akármilyen zsugással van dolgunk: A Newcastle és a Manchester City egykori játékosa tartja a Premier Leauge zsinórban legtöbbször valamilyen lapot kapó játékos rekordját, szám szerint hetet, ami nem kis teljesítmény. A futballmeccset kocsmai verekedésnek tekintő középpályás középtájon vitt be mélyütést Tom Huddlestone-nak egyszer, természetesen járt a továbbjutás az idő előtt öltözőbe küldött ámokfutók X-Faktorában. A nem túl finom modorú Joey 2004-ben a City karácsonyi partiján Jamie Tandy arcának egy égő cigarettát nyomott, majd akkor köszönték meg a klubnál véglegesen a munkáját, miután az egyik edzésen csapattársát, Ousmane Dabo-t úgy tarkón verte hátulról, hogy az majdnem belevakult. Tavalyi visszavonulása óta az angol harmadosztályban edzősködik, sok szerencsét az ellenfeleknek. Pepe

Valószínűleg nem kell bemutatni a portugál kemény fiút, akinek néha elgurul a gyógyszere. Nála a szótárban a szabályos szerelés nem létezik, bár talán amikor egy-két ütemmel előbb érkezett, a labdát is sikerült elrúgnia. Ilyenkor általában rögtön megkapja a mérkőzés embere díjat, de hiába igyekezett ilyen módon nevelni a szövetség, ezt a következő meccsen általában egy piros lappal hálálja meg. 2014-ben valami történt vele, beverte a fejét, elrabolták a családját és azzal fenyegették, de három éven át nem kapott lapot a Reál Madrid mezében. Talán ezt a teljesítményt még Teréz Anya sem érte volna el. Nem kell aggóni. Miután Törökországba igazolt, ott folytatta áldásos tevékenységét, ahol évekkel ezelőtt abbahagyta. Az Itt a piros, hol a piros örökös bajnokának játékát a világbajnokságon is csodálhatjuk majd.Diego Costa

A brazíliai születésű, ám spanyol válogatott játékos eloszlatta azt a tévhitet, hogy ezek a nemzetek csak céltalan biciklicselekre, esetleg fineszes labdajáratásra születtek: Costa inkább vélhetően kedvenc gyerekkori Bud Spencer- Terence Hill filmjeinek pofonosztásait vitte a pályára. Mindezt képes úgy csinálni ez a zseni, hogy addig csípi rúgja pofozza áldozatait, akik jelentős többségben védők, hogy a végén őket állítják ki. Egyszer állítólag még Wenger is összehúzta miatta a szemét, és azt mondta: "A nemjóját, hát ez így nem járja."Sergio Ramos

Elérkeztünk hozzá. A király testőréhez. A galaktikus fejvadászhoz. Gravesen méltó utódjához. Aki bebizonyította, hogy egy védőnek nem kell technikásnak lennie, fontosabb ma már, ha szakszerű és precíz henteskéntdarabolja az ellenfél játékosait. A fineszes játék benne is megvan, ha Pepe Yin, aki páros lábbal száll bele a földön fekvő emberbe, akkor ő Jang, aki apró és kecses mozdulatokkal, vagy Pai Mei ötpontos szívrepesztő technikájával teszi partvonalon kívülre hordágyra ellenfelét. Ő az, akit ha egy Real Madrid drukker előtt sok sok videóval megpróbálod bírálni, akkor a penamadridista csak annyit mond: De akkor is jó védő. Ami igaz is, csak épp azt a focit öli, ami miatt lehet szeretni ezt a sportot.Nigel de Jong 

Mondjuk ő már nem férne be a Real Madridba, de ez az ember világbajnoki döntőt játszott kérem a holland válogatott színeiben Spanyolország ellen. Ahol annak és rendje és módja szerint egyből hentelni kezdett, és úgy szállt bele Xabi Alonsoba, hogy azóta sem értjük, tüdő és borda hogy úszta meg. Nem is részletezném, itt egy kis anekdota Howard Webbtől, aki a meccset vezette, mellékesben civil rendőr: "Abban a hitben voltam, hogy jó döntést hoztam a pályán – mondta a bíró a BT Sportnak. Majd elmesélte, hogy az öltözőbe érve az egyik asszisztensem elővette a telefonját, és kétségbeesetten nézett rá. Webb megkérdezte, mi a gond, erre azt mondta, hogy De Jongot ki kellett volna állítani. "Viccelsz?" - kérdezte tőle, majd én is elővette a mobilját, egy üzenet fogadta az egyik rendőr kollégájától: "Howard, ez nem piros lap volt, hanem bűncselekmény." Hozzátette, természetesen ki kellett volna állítania De Jongot, még ha a világbajnoki döntő első percében történt is volna az eset, de nem látta tisztán.Kevin Muscat

A játékos a Sunshine George Cross nevű félprofi ausztrál klubban mutatkozott be, és vélhetően kenguruk tanították szerelni. Miután átkerült 1996 nyarán szerződött az angol Crystal Palace-hez, majd egy év múlva a Wolverhamptonhoz. Itt hamar elkezdte az orvosi hálapénzek összegének növelését. A fiatal, még nagy reménységnek számító Craig Bellamy lábát törte ketté, majd kicsit később a tizennyolc éves Ashely Young-ot fenyegette meg meccse előtt, ha elviszi mellette a labdát, gipszben nehezebb lesz legközelebb. Ő az a játékos, aki egy ilyen megmozdulás után nem érti, miért ad piros lapot a bíró:Leonardo

Itt kivételesen az elszenvedő félt emelem ki, és a bűnös: a magyar fociközeg, jó pár edzővel az élen, akiknek az a taktikájuk, ha az ellenfélnél van egy kiemelkedő játékos, akkor annak minél gyorsabban el kell venni a kedvét attól, hogy itt ugraburgáljon és cselezgessen. Leonardo, aki a 2013-14-es szezonban játszott a Ferencvárosnál, ha nem olyan a magánéletben, amilyen simán rúghatta volna a gólokat és adhatta volna az eurós labdákat a forintos helyett nagy csapatoknál is, ám szerencsénkre a mennyei bajnokságban kötött ki. Nem úgy az ő szerencséjére, hiszen miután az első meccse után kiderült, hogy magyar szinten ez a gyerek az űrből jött, és teljesen más sportot űz, szisztematikusan vadásztak rá, ami abban csúcsosodott ki, hogy egy ETO meccsen az amúgy nem vadállatságáról ismert Marek Strestik, miután a brazil simán elvitte két ember mellett a labdát, tett arról, hogy az NB1 maradjon továbbra olyan, amilyen: kicsit brusztolós, kicsit küzdős, nem látványos, de legalább a miénk.John Terry

az ellenfeleket is darabolta rendesen, ám önmagát sem kímélte, és kirívó belépői inkább irdatlanul keménynek, mint alattomosnak minősülnek. A legnagyobb kárt nem is ellenfeleiben, hanem saját csapatában, a Chelsea-ben és az angol válogatottban tette, miután megfektette volt csapattársa, Wayne Bridge feleségét. Hozzá kell tenni, ezután az egész brit egységről kiderült, hogy finoman szólva sem a hűség mintaképei, ahogy asszonyaik sem: Egy drogkartell utáni nyomozás során a piros fonalakkal összekötött parafatáblára kitűzött fotóknál bonyolultabb lenne feltérképezni, ki mikor kivel kikkel mikor. Biztos jó bulik lehettek a vébén, legalábbis a focinál jobban foglalkoztatta őket a Bechalor cím megszerzése.