Lassan hozzászokhatunk ahhoz, hogy a Disney évente minimum egy Csillagok háborúja filmmel megtölti a mozitermeket. Ilyen lett a legújabb alkotásuk is, a Solo, mely a csibész csillagközi csempésznek adott eredettörténetet. Kíváncsi vagyok, hosszútávon hogy ítéli meg majd a közönség, biztos, hogy kasszát robbant, az is biztos, hogy jó színészek ölelik körül a főszereplőt, de a Disney-jelenség már olyan, mint egy megbízható márka, mint mondjuk a H&M, vagy a Suzuki, családbarát, az egész família felöltözik belőle/közlekedik vele, de semmi extra élvezetet nem nyújt. 

Pedig önmagában a Solo nem egy rossz film, és bár vannak gyengeségei, élvezhető. A problémája, hogy ott van az a bizonyos előd (nem a császár), aki kultikus karakter, talán a legnépszerűbb a Star Wars univerzumban, egy olyan laza figura előadásában, mint Harrison Ford, aki ezzel a szereppel egy csapásra világsztárrá vált. És valljuk be, ezután a film után sem (izé, most utána kell néznem a színésznek) Alden Ehrenreich arcára, hanem a hatalmas vukival kalandozó űrcsempészre asszociálunk majd.Solo, a romantikus hős

A történet szerint az ifjú Han (Alden Ehrenreich) szülőbolygójáról, Corelliáról próbál elmenekülni szerelmével, Qi'Ra-val (Emília Clark), ám az utolsó pillanatban tervük meghiúsul, így az ifjú jampec Soloban folytatja (nem vicc, tényleg így kapta nevét, ám a tisztesség megjegyzi, aranyos a jelenet). Rejtő Jenő regénybe illő módon szökik meg, itt találkozik először Csubakkával, majd egy fosztogató csapatba kerül, ahol a Woody Harrelson alakította Beckett egyfajta mentora lesz, akitől a legfontosabb leckéket kapja (ne bízz senkiben). Természetesen Han célja, hogy ismét együtt legyen volt nőjével, így keresztezi a Paul Bettany által nagyszerűen alakított Dryden Vos nevű gengszter útját.

A történet

alapvetően nem rossz, izgalmas űrkalandfilm. A háttérben felbukkannak ugyan a Birodalom rohamosztagosai, meg a TIE vadászok is (természetesen a készítők nem merték kihagyni ezeket a kötelező sablonokat), sőt, valami borzalmasan rossz cameo erejéig egy korábbi epizód főgonosza is. Maga a mozi a karakterfejlődésre összpontosít, és ezt bizony nem is teszi rosszul. Sok üresjárat nincs a filmben, jól működnek a színészek, 

kivétel

csóri Alden. A legnagyobb probléma: látni, ahogy szerencsétlent iszonyúan nyomasztja, hogy Harrison Ford az elődje, másrészt valószínűleg a film közben történt kényszerű rendező váltás sem tett jót a játékának. Egyszerűen érezni, hogy míg az egyik jelenetben kínosan próbálja Ford mimikáját utánozni, a következőben már (sanszosan egy újra vett jelenetben) természetes a játéka. Mentségére legyen szólva, hogy utóbbi szcénékben működik is, nem teljesít rosszul, viszont ez így nagyon rapszodikus. 

A többiek.

Lehet, hogy a producerek érezték a bizonytalankodását, mert parádés szárnysegédeket kapott. Itt most nem a Trónok harcából ismert Emília Clarke-ra gondolok, ő semmi extrát nem nyújt, egyszerűen nem tartom jó színésznőnek. De remélem egyszer meglep. Mármint egy jó alakításával. Ha már itt tartunk, Woody Harrelson sem nyújt semmit extrát, de basszus, ő Woody Harrelson, neki nem is kell. Aki főnyeremény volt, az a Lando Calrissant alakító Donald Glover, ráadásul a Disney egyben valami rohadt mázlista is, hiszen a színész/előadó most robbantja szét a YouTube-ot a This is Amerika című provokatív klipjével. Lando segítője, a  szintén a film legjobb pillanatai között tartandó számon, de nem lövöm le a poént, 

Összességében

a Solo élvezhető, humoros, látványos, izgalmas, de ha nem csendülne fel mindenhol John Williams összes klasszikus taktusa, nem látnánk rohamosztagosokat díszletnek a háttérben, akkor csak egy történet lenne. Star Wars nélkül. Kifutott a gyártórorról egy új termék, tessék megvenni, aki szerette a korábbiakat, S&W, a mi franchiseunk.

 Azért ha felmerül, hogy ki az igazi Han Solo, akkor másra mi sem tudunk mutatni: Ha tetszett a kritika, érdekelnek fiatal tehetségek, rövid interjúk, akkor kövesd a Te Jössz oldalt Facebookon.