Holnap érkezik A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja. Kritika helyett összeszedtem a legjobb Depp filmeket, a rajongók úgyis megnézik a részeges Sparrow kapitány legújabb kalandját.

Igaz, hogy mostanában már igencsak meglátszik rajta az alkohol, és a hülye fejfedők illetve maszkok iránti rajongása, azonban nem szabad elfelejteni, Johnny Depp az elmúlt 20 év egyik legnagyobb tehetsége volt, 3x jelölték Oscarra, és 3 filmje is 1 milliárd dollár fölött termelt, ami nem rossz teljesítmény. Menjünk kicsit vissza a múltban, hiszen sok-sok jó film (és még több bor és drog) vezetett Jack Sparrow kapitányig.

Gilbert Grape

Depp ebben a filmben egy lázadó kamaszt alakít, aki nagyon szívesen lelépne a suttyó amerikai kisvárosból, ahova született, azonban ezt nem teheti meg, mivel szellemi fogyatékos öccsét nincs szíve (illetve van szíve) ott hagyni nemtörődöm anyjával. Hibátlanul játszotta a lázadó, de érzelmes srácot, egyetlen baja csak annyi lehetett, hogy az öccsét alakító ifjú DiCaprio nem kicsit nyúlta le előle a show-t. Bár Leo akkor még biztos nem gondolta, hogy az első Oscar-jelölése után 23 évvel egy medvét kell leölnie a rohadt hidegben, hogy megkapja végre a díjat.

Ollókezű Edward

Ez volt a színész első közös munkája Tim Burtonnel, azt mindenki döntse el maga, hogy hosszú távon ez mennyire tett jót a karrierjének. Mindenesetre ez a torz Pinokkió történet teljesen rendben volt, megvolt a maga bája. Burton ezt a karaktert már régebben kitalálta, aki olyan sztárt akart filmjéhez, aki bármelyik lányról leavászkodja a bugyit, amint meglátja. Ez pedig Depp volt, aki akkoriban a 21 Jump Street című tinisorozatban csinálta ugyanezt beépült nyomozóként.

A halál ára

A fiatal színész ebben a moziban belekóstolt a rendezésbe is, mint mondta, nagyon megfogta a történet. Egy fiatal indián úgy dönt, eladja az életét annak reményében, hogy emberibb körülményeket teremtsen felesége és gyermekei számára. Egy hete van hátra, aztán kegyetlenül megkínozzák és kinyírnák egy úgynevezett snuff-filmben. A filmet betakarja a tragédia, keserűség, reménytelenség, és a kövér Marlon Brando. E tényezők miatt nem lett túl nagy sikere, de mégis érdemes tudni róla.

 Holtidő

Versenyfutás az idővel. Johnny egy feszes krimit vállalt el a kilencvenes évek közepén, amiben először dolgozott együtt az istenkirály Christopher Walkennel. A fiatal apuka kislányát valakik elrabolják a pályaudvaron, majd kap 90 percet, hogy megöljön valamit, különben nézhet új kislány után. Egy rendkívül pörgős kis filmről van szó, mely annyira nem ismert (hogyan is lenne, mikor általában a Duna Tv játssza 22.40-es kezdéssel).

Félelem és reszketés Las Vegasban

Itt már nem lehetett kispályásnak mondani, mégis merész, hogy elvállalta ezt az őrületet Terry Gilliam filmjében. Az egész sztori Hunter S. Thompson újságíró, és annak szintén folyamatosan beállt ügyvédjének drogmámorban töltött története. Itt a film kedvéért még a "lányok kedvence" imázsát is levetette.

Ed Wood

Erre a listára csak azért raktam be még egy Tim Burton filmet, mert ebben a rendező nagyon visszafogta fantáziáját smink terén, Johnnynak viszont egyik legjobb alakítását láthatjuk. Burton nagy kedvence volt a szerencsétlen rendező, akit még életében a világ legrosszabbjának kiáltottak ki, és tény, azóta sem próbált senki olyan ufófilmet csinálni, ahol a béna papírmasé űrhajókat damilon lógatták be. Ami külön érdekes, hogy az öreg, kiégett Lugosi Bélát alakító Martin Landau Oscar-t kapott a szerepért.

Fedőneve: Donnie Brasco

A legtöbb gengszterfilmes toplistában biztos szerepel ez a mozi. A megtörtént eset alapján íródott cselekmény, egy Donnie Brasco álnéven beépült fedett FBI-ügynökről szól, és ahogyan azt a fiatal generáció - sajnos csak- a Tégla óta tudja, egy idő után elmosódnak a határok a jó és a rossz között, a főszereplő identitása megremeg, és kérdés, amellett, tudja-e még a helyes utat választani. Depp itt abszolút méltó partnere Al Pacinónak, aki talán csak azért jobb, mert szenzációs szerepet kapott. És a film után azt is megtudjuk, hogyan ússzuk meg a cipő levételét egy japán étteremben.

Csokoládé

Egy kis kóstoló az édesbe. Nem kell félni, annyira nem émelyítő, és geil, mint a plakát, Depp és Juliette Binoche párosa szépen működik. Az unalmas francia kisváros életét felbolygató érzéki csokoládébolt(os) és a hozzá csatlakozó cigányfiú majdnem tragédiába fúló története szerethető, izgalmas, romantikus, bárcsak ez lett volna annó a randifilmem a 10 dolog, amit utálok benned helyett!

 A kilencedik kapu

Depp már volt akkora sztár, hogy gázsijának töredékéért is elvállalt filmeket, ha olyan rendezői nagyságok hívják, mint például Roman Polanski. Itt egy könyvszakértő szerepébe bújt, aki olyan fanatikus, hogy még a Lakatos Leventénél is okkultabb irományokat is bújja szorgalommal. Egyszer azonban kezébe akad egy könyv, amelyet talán maga OraveczNóra a Sátán írt.

Ott van a bilincs, ugyebár, oszt meg nem szökik.

A Karib-tenger kalózai

Igen, igen, nem kell tiltakozni, az első pár rész igenis nagy durranás volt, és vicces, és izgalmas, és látványos, és új, ésatöbbi. A támolygó járás adva volt, állítólag olyan lelkiismeretesen készült a szerepre, hogy gyakorlatilag 0-24-ben konstans be volt rúgva. A baj inkább az, már azelőtt elkezdte, minthogy tudott volna a fekérésről. Sebaj, így szeretjük, csak filmrajongóként az embert bántja, hogy sok sok jó kis mozi után, már egyre ilyen Transzcendesekben, és Mordecaiokban láthatjuk viszont a kilencves, és kétezres évek egyik legnagyobb sztárját.

A tejössz blogot itt követheted Facebook-on.