Szakács szeretett volna lenni, de hamar kiderült, komplexebben érdeklődik a vendéglátás iránt. Így lett aztán Konyhafőnök, emellett hétről hétre bizonyít zsűritagként, és egy igazi Bestia megszelídítőjeként is. Wossala Rozina megmutatta, hogyan kell a nívót tartani, sőt megugrani azt rendszeresen, és munkája minden rezdüléséből látszik, hogy imádja azt, amit csinál.

Ha egy lakatlan szigetre sodródnál, hány perc után kezdenél recepteken agyalni az ott fellelhető alapanyagokból? Ott is figyelnél a tálalásra?

A tálalás nagyon fontos. Először a szemünkkel eszünk, ha valami nem gusztusos, lehet az bármilyen finom, nem fogunk rá úgy emlékezni, mint életünk gasztro-élményére. Én mindig megpróbálom megadni a módját az étkezésnek, még - ha sietve is-, csak egy szendvicsre van időm, akkor is fontos, hogy leüljek, és egy pillanatra megpihenjek, átadva magam az étkezés élményének. Egy reggeli tojásrántottát is lehet úgy teríteni, hogy az egész napunkat bearanyozza, jól indítsa.

Nagyon fegyelmezettnek tűnsz, ami elengedhetetlen eleme a szakmádnak. Otthon is ilyen vagy?

Dehogy. A Konyhafőnök egy verseny, ahol hatalmas a tét, egy komoly, szakmai arcomat mutatom. Otthon, sőt a Bestiában is rengeteget hülyülünk, mókázunk, kollegáim, barátaim rám se ismernek a Konyhafőnökben. De ez egy ilyen műfaj, majd ha lesz Junior, ott talán megismerhetik egy másik arcomat is.

Mindig van hova fejlődni, neked mi az a tulajdonság, készség, amit „beszereznél”, vagy magasabb szintre emelnél?

Az ember sose lehet elég kreatív. Olyan ötleteket látok a világban, amikről nem is értem, hogy foganhattak meg egyáltalán. Nagyon kreatívnak tartom magam, de, ha egy csettintésre duplázhatnám ezt a készséget, megtenném.

Mikor kezdtek el érdekelni az ételek, a főzés?

Megéreztem fiatalon a főzés közösségteremtő erejét, és beleszerettem az élménybe. Már nem voltam gyerek, amikor egyre több ilyen estét tartottam, egyértelmű volt, hogy ezzel fogok foglalkozni. Szeretek embereket kiszolgálni, figyelni, mi ízlik nekik, trendeket teremteni, fejleszteni… nagyon izgalmas szakma ez, ha az ember olyan szabadsággal csinálja, határok nélkül, mint én.

Vannak, akik inkább választanák a szomszéd néni paprikás csirkéjét előételnek, esetleg székelykáposztát, mintsem elmenjenek és kipróbáljanak valami újat. Hogyan győznél meg egy ilyen személyt, hogy próbáljon ki mondjuk egy bébi spenót, zöldbab, pirított mandula, bacon vinaigrette salátát?

Általában, ha ajánlok valamit, azt elfogadják az emberek. Erre jó A Konyhafőnök. Becsempészi az otthonokba az új alapanyagok varázsát, az emberek egyre nyitottabbak, egyre kíváncsiabbak. Szerintem most egy olyan generáció van felnövekvőben, ami már sokkal fogékonyabb a változásra, az új ízekre.

Külföldön mennyire ismerik a magyar konyhát szerinted? És itt nem a gulash-ra gondolok a Váci úti turistariasztókon (tisztelet a kivételnek!). Volt erről pozitív, esetleg negatív élményed külföldi útjaid során?

Puskás Öcsit jobban ismerik, mint bármilyen magyar ételt, de ha főzök nekik egy mangalica kolbászos lecsót, attól mindig odavannak, bárhol is legyek a világban.

Úgy gondolom, kevés olyan tévéműsor, vetélkedő van, ami úgy szórakoztató, hogy közben még értéket is közvetít, és valóban hasznos, mint az RTL Klubon a Konyhafőnök. Te vagy erre az élő példa? A műsor nélkül lenne most Bestia?

A Bestia és a műsor egyszerre készült… már amikor versenyző voltam. Bestia szerintem lenne, de talán nem ebben a formában, és nem ekkora sikerrel. A verseny sok mindenre megtanított, például azóta sokkal jobban dolgozom csapatban.

Előfordult már, hogy te nagyon bent tartottál volna valakit, de úgy alakult, hogy mennie kellett? Segített a zsűri elhelyezkedni egy korábban kiesett versenyzőnek?

Természetesen vannak szakmai viták, pont ezért is vagyunk ott hárman, hiszen teljesen mást képviselünk mindannyian. A közös döntés viszont megkérdőjelezhetetlen. Az új zsűri talán abban is különbözik a régitől, hogy mi Ákossal tényleg a hazai vendéglátásban dolgozunk, ezért személyes érdekünk, hogy törődjünk az utánpótlással. Több versenyzőnek segítettünk elhelyezkedni, és többen meg is fordultak a konyháinkban.

Mi kell a tehetség és a kreativitás mellett ahhoz, hogy igazán jó és elismert séf legyen valaki?

Na, ahhoz, hogy séf legyen elképesztő sok minden. Már az oda vezető úton is elengedhetetlen az alázat és a kitartás. Rengeteg tehetséges ember munkanélküli, vagy nem ott tart ahol tarthatna, mert szorgalom nélkül a tehetség nem tud érvényesülni.

Van olyan, amikor eleged van, és azt mondod: „… meg, én most egy napig nem megyek konyha közelébe, ki kell kapcsolódnom kicsit!”

Persze, hogy van. Néha ki akarok törni a természetbe, mert túl sokat vagyok a belvárosban. Ott lakom, ott dolgozom. Muszáj találni időt a kikapcsolódásra, különben a munkánkat sem tudjuk akkora élvezettel, olyan minőségben végezni, mint mikor kipihentek és fejben felkészültek vagyunk.

Ki főzi a vasárnapi családi ebédet?

Bármilyen furcsa, a családom a világ különböző pontjain él, ezért nálunk nem jellemző a vasárnapi ebéd. Nagyobb ünnepeken viszont mindenki kiveszi a részét az örömfőzésből.