Énekel és ír, de nem Sinéad O’Connor, hanem Kalapos Éva Veronika, magyar író, újságíró. Első regénye „A három jóbarát” után számos novellát, újságcikket alkotott, D.A.C.című ifjúsági sorozatával a tizenéves korosztályt is meg tudta szólítani. Legutolsó könyve, a Massza pedig megdöbbentően és szívfacsaróan kemény képet ad arról, milyen kegyetlenül tudnak viselkedni a kamaszok egymással.

/Fotó: Szöllősi Mátyás/

Ha megkérdezem, honnan hova tartasz, mit felelnél?

A homályostól az éles felé, a sejtéstől a tudás felé, a maszatolástól valamiféle igazság felé – ennyi, amit biztosan tudok. 

Minek tartod magad? Tinédzser sikerkönyv írónak, vagy irodalmárnak? Be lehet/kell/szabad ezt skatulyázni egyáltalán?

Egyszerűen író embernek tartom magam, akiből mindig másképp szakad ki, aminek ki kell. A forma majdnem mindegy is.

Mi a kedvenc ételed?

Odavagyok az olasz tésztákért, de a nagymamám rántott krumplija is überelhetetlen.

Egyedül jobb ezt elfogyasztani egy pohár borral, vagy barátokkal megosztani?

Van, hogy egyedül, van, hogy barátokkal, de a közös főzés mindenképp az egyik legjobb program a világon.

Mit választanál szívesebben, ha pihenésről van szó: egy olasz kisvárost, internet és térerő nélkül, vagy egy pezsgő világvárost?

Hangulatfüggő, mindkettő másként pihentet. De New Yorkért például még azt is vállalnám, hogy a pihenésből végül ne legyen semmi…

Amikor írsz, milyen arányban viszel bele a történeteidbe valós szereplőket, eseményeket, illetve mennyire építed bele a fantáziádat?

Mindkettőből dolgozom, ahogy szerintem nagyjából minden író. Legyen szó a történetről, a karakterekről vagy a struktúráról, a valóság és a fantázia együtt kel életre, kiegészítik egymást.

Volt olyan pillanat, amikor azt érezted, hogy megérte ezt a szakmát választanod?

Évek óta minden percben, kétely nélkül.

Melyik a kedvenc városod?

Ahol jártam: Róma, ahová vágyom: Velence. Mondtam már, hogy imádom Olaszországot?

Mi az, amiben változtatnál a világon, illetve az emberek gondolkodásán? Szabad ilyet egyáltalán?

Veszélyes terep, de az ítélkezés lángját lecsavarnám, ha tehetném, magamban és másokban is. Sokat ártunk vele.

Szoktad a felhőket nézni, és közben azon gondolkodni, hogy éppen mit ábrázolnak?

Igen, rendszerint akkor, amikor utazom, és közben szól a zene a fülemben. Ezek a valódi kikapcsolódás pillanatai.