Minden jóérzésű ember az év minden napjában és percében kiáll embertársaiért, de (nem csak) ma remélhetőleg kitüntetett figyelmet kapnak a Nők.

Imádjuk őket. Csodáljuk őket. Lelkesedünk értük. De el kell ismernem, ez vajmi keveset ér, ha napról napra halljuk a híreket a világ minden tájáról, nemi erőszakról, lelki terrorról, fizikai bántalmazásról. Gondoljunk akár a tegnapelőtt kocogás közben megtámadott lányra (a cikk alatt alá lehet írni egy petíciót, mely állandó rendőri jelenlétet és fokozott figyelmet követel a Margitszigetre, elsősorban a női futók védelmének érdekében.). Sajnos sok eset történik családon belül is, de ami a legszomorúbb, hogy millió és millió eset vész a homályba a szégyenérzet, a félelem és rettegés miatt, ami belülről marcangolja az áldozatokat.

Minden embernek kötelessége tenni ez ellen, természetesen a saját eszközével. Az államtól és a rendvédelmi szervektől jogosan várjuk azt, hogy mindent tegyenek meg az ilyen szörnyűségek elkerülése érdekében, a közszereplőktől, hogy ne hagyják elsikkadni a témát, az átlagemberektől, hogy nem menjenek el mellette.

Kiss Miklós képzőművész és designer a „Silent Consent”, azaz „Néma beleegyezés” című műalkotásában arra hívja fel a figyelmet, hogy ha egy nő úgy érzi, nem akarja, igenis mondhat nemet. A néma beleegyezés egy felkiáltójel, egy hangos igen, azokért a nőkért, akiknek nincs lehetőségük választani. Azokért, akik olyan környezetben élnek, ahol senki nem állt ki értük, és nem mutatta meg, hogy van lehetőségük nemet mondani. Ez a csendes jóváhagyás fájdalmas napi rutinná válik, mely ott rejtőzik az arcukon, némán és láthatatlanul.

A cikk második felében Nothoff Ingrid, újságíró, sajtós és jelenleg nem aktív rendőrségi szóvivő fejti ki gondolatait a témában, illetve a Világnap hátteréről is kaphatunk információt.

 A petíció: 

 http://www.peticiok.com/rendri_vedelem_a_ni_futoknak_a_margitszigeten