Na gyere ki a hóra, haver! Akkorát kapsz, falat nyalsz! Ebbe a lebujba többé nem teszed be a lábad! - ilyen és ehhez hasonló mondatok gyakran elhangzanak, ha két erő egymásnak feszül. Erősen szubjektv írásomban ezeknél azért grandiózusabb párbajokat szedtem össze a filmtörténetben (vagy inkább saját kútfőmben) kotorászva.

Sajnos sokak bánatára kénytelen voltam egy minőségi rostát behozni (értsd: nem a 100 forintos sorban található DVD a Tescóban - még), így szégyenszemre kimaradtak a legendás Bud Spencer - Terence Hill pofozkodások, Steven Seagal összes, és még hű mennyien vannak. Bár az is tény, 14 évesen még biztos halálos bűnnek tartottam volna Van Damme Kickboxerét kihagyni. Ma már annyira nem hőbörgök, inkább beraktam a felsorolásba focicsapatot és gépjárművet is.

/Ereszd ki a gőzt, Bennett! - emiatt az egysoros miatt majdnem kapott kreditet, de Schwarzi is kimaradt végül/

Indy és a benga kardforgató rövid intermezzója

(Indiana Jones és Az elveszett frigyláda fosztogatói)

Harrison Ford eredetileg egy nagy ostor versus kard küzdelemben gyűrte volna le a drabális ellent, ám a stábon gyomorrontás söpört végig, forgatás helyett mindenki inkább a Rossmanba ment volna háromrétegű Zewáért. Végül Harrison bedobta, miért is ne lőhetné le egyszerűen, így ha nem is a legizgalmasabb, de legalább a legviccesebb párbajt köszönhetünk valami nyomorult bacitömegnek.

 Ralph Fiennes és Colin Farell abszurd úriemberkedése

(Martin McDonagh: Erőszakik In Bruges)

A film rendezője nem csak ír, hanem angol és rendező is. A Bruges-ben játszódó szatíra egy bűnhődéstörténet, tele zseniáliis karakterekkel, és nagyon nem polkorrekt párbeszédekkel. A becsületet és úrimeberséget sajátosan értelmező bérgyilkos-hármas két megmaradt tagja teljesen normálisan megbeszéli, hogy akkor miként és hogyan is legyen evvel a nagy leszámolással, mert útban van egy várandós nő. Utóbbi azt javasolja, menjenek inkább haza: "Ne hülyéskeggyenmá.... most jön a párbaj!" - Majd még egy kis szerencsétlenkedés, hogy ki is számol háromig. PS: Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki már tűkön ülve várja az új MM filmet.

Keanu Reeves és Hugo Weaving egy random M3-as megállóvá alakítja az aluljárót

(Lana és Lilly Wachowski: Mátrix)

Bevallom, meg kellett néznem a Wikipédiát, most melyikük a lány-, illetve a fiútesó, majd látom, hogy választó kötőszóból kapcsolatos lett, mert már mindeketten melltartót hordanak. No mindegy, remélem ez hozzásegíti őket, hogy még egyszer csináljanak olyan mozit, ami csak kicsit is felérne a Mátrix első részéhez. A kétezres évek elején, amikor még kissrácként a VHS-eken néztük rongyosra a Sziklát meg a Kommandót, egyszer csak beültünk a Corvinba, és leesett az állunk. Szerencsére valaki a gimiből már előttünk látta, és elkezdett hosszú kabátban és napszemüvegben mászkálni időjárástól tök függetlenül, így hamar rájöttünk ez csak a vásznon menő, ahogy a lassított körkörös levegőben lövöldözés és egymás püfölése is egyedül ott lehetséges.

Clint Eastwood, Eli Wallach és Lee Van Cleef temetői hármasa

(Sergio Leone: A Jó, a Rossz és a Csúf)

Leone, a spagettiwestern császára ebbe a mesterműbe egyszerűen mindent beletett, amit csak lehetett. A monumentális jelenetsoroknak itt van a csúcspontja. Amíg előtte 5 percig vágás nélkül pörgött a kamera Morricone zseniális szerzeményére, addig a három amigo lassan eltávolodik egymástól és a szép totálokat egyre gyorsabban váltogatják az arcközeli képek, a vágások intenzitásának növekedésével pedig a mi pulzusunk is egyre jobban lüktet. Szinte mi is kapkodjuk tekintetünket szempárról szempárra, pisztolyról pisztolyra. Hozzá kell tenni, ahogy Eli Wallach echte New York-i zsidó értelmiségi színpadi színészként csípőből hozza a mexikói szélhámost (vagy mexikói bandavezért a Hét mesterlövészeben), az valami bámulatos.

A kisember és a kamion, azaz gép a gép ellen

(Steven Spielber: Párbaj)

 A 25 éves kis Stevie 1971-ben fogta magát, és két Columbo epizód között megcsinálta első játékfilmjét, még tévére, hogy aztán pár év múlva elkezdje az Oscar-díjak gyártását, melynek amúgy egyik első kedvezményezettje Zsigmond Vilmos volt. A Párbaj története faék egyszerű, de mégis hihetetlen nyomasztó, a tehetetlenség érzése kényelmetlenül kúszik be a bőrünk alá. Tudjuk, hogy milyen, amikor ki vagyunk szolgátatva valami nálunk nagyobbnak, erősebbnek, azt is tudjuk, milyen, amikor senki nem hisz nekünk, hiába kapunk szinte hisztériás rohamot. De van remény, Spielberg hőse is rájött, csak magára számíthat ebben a harcban, és felvette a (sofőr)kesztyűt.

A magyar munkaszolgátosok és a nácik focimeccse

(Fábry Zoltán: Két félidő a pokolban)

 A legnagyobb magyar rendező a legnagyobb magyar színészekkel 61-ben egy nagyon erős mozit csinált, melynek csúcspontja, amikor a Führer tiszteletére rendezett barátságos meccsen a munkaszolgálatosok úgy döntenek, a becsület többet ér bármi másnál. Nem beszélni és írni kell erről a filmről, hanem megnézni. A történet sajnos volt annyira erős, hogy Hollywood csináljon egy remeake-t, Micheal Cainnel, Stalloneval és Pelével, csak az a fránya happy end ne lett volna...

Uma Thurman és Lucy Liu csörtéje a téli japánkertben

(Quentin Tarantino: Kill Bill)

A Fekete Mamba végez a Crazy 88 komplett apparátusával, majd a bazsarózsák árnyékában egyik legerősebb ellenfelével találkozott, na, lett is nagy fejetlenség. Szándékosan nem a második felvonás végén található Bill elleni párbajt választottam, az már-már túl tökéletes, bár ott inkább a komplett jelenetsor nagyon erős. Quentin mester pedig nem csak a párbeszédekhez ért roppant módon, hanem a szürreálisan felesleges vérengzéshez is.

Leo DiCaprio és Tom Hardy vérré változtatja a vizet

(Alejandro G. Iñárritu: A visszatérő)

 A film igazából nem fog soha a legnagyobbak közé tartozni, igazából egy hatalmas vizuális maszturbáció a rendező és az operatőr részéről (Én is élveztem. Mármint vizuálisan.), emellett meghozta Leonardonak a pizzát Oscar-t. A két fagyott szakáll utolsó találkozása elképesztően nyers, brutális és véres, még nekem sem lett volna kedvem tüzifát aprítani a kisbaltával a jelenet után.

Artúr király és a makacs Fekete lovag

(Monty Python: Monty Python és a Szent Grál)

- Najó, talán kiegyezek veled egy döntetlenben. - Igazán becsülendő viselkedés, nemes, lovagias jellem, hősiességére sokáig emlékezni fognak. Na, ilyen jelzőkkel ugyan nem lehet illetni a hidat őrző önkéntes őrt, viszont párbaja Artúr királlyal elég keményen beleégett az agyunkba. A világ legjobb viccét legyártó (ugye senki sem tudja, melyik az, mert mindenki belehalt a nevetésbe)  brit komédiások első egész estés filmje is legalább annyira történelem, mint maga a jelenet.

 Vader Nagyúr és Luke a bazi nagy luk feletti függőfolyosón

(Lukács György - Thomas Eagle után szabadon - : A birodalom visszavág)

Szerintem ezt egyáltalán nem kell részletezni, és most nem is spoilerezek, mert pont a hétvégén találkoztam egy emberrel, aki nem tudja mi a jelenet katarzisa. Igen, és egyszer tervezi megnézni. Majd. Inkább azon elmélkedtem, hogy ezek a birodalmi mérnökök tényleg ilyen iszonyúan magasságmániásak voltak vagy csak ki akartak szúrni a tériszonyos kollégákkal? Egyéként tényleg, hogy a franba élte túl a zuhanást Luke? És ugye, hogy mennyire király Darth Vader? Ha belegondolunk, ő nem is vesztett párbaj a Jedi visszatérben sem, csupán kiderült, hiába van veled az Erő, attól még te is érzékeny vagy a kettőhúszra.

via GIPHY