Nem túlzok, ha azt állítom, az ország egyik legjobb hangja, ha metálról van szó, ha pedig a futballra terelődik a téma, a Liverpoolon kívül más nem létezik számára. Korábbi beszélgetéseink alapján úgy vélem, interjúalanyom annyi statisztikát, és formációt tud csípőből felvázolni kedvenc klubjából, hogy gond nélkül beajánlanám Jürgen Klopp szakmai stábjába. A Vörösök egyik legnagyobb hazai szurkolója, nagyon nem mellesleg a nagy múltú Freshfabrik zenekar énekese, Horváth István "Pityesz" mesélt a brit futballklub iránti szeretetéről, és a csapatról a Tottenham elleni, szombat esti Bajnokok Ligája döntő előtt.Horváth István. A fellépéseken is ha már sapka, akkor az legyen merseyside-i

- Honnan jött a Liverpool iránti rajongásod?

- Természetesen, mint sokaknak, akik velem egykorúak, úgy nekem is a gyermekkor egyik legcsodásabb játéka nem más volt, mint a gombfoci. A rengeteg hazai illetve saját készítésű csapat mellett volt egy külföldi vörös csapatom, ez volt a Liverpool. Az akkori csapat a legendás Dalglish, bocsánat, Sir Kenny Dalglish által rengeteg sikert elért csapat volt. Akkoriban az újságok hétvégén nagyon kis cikkekben, szinte csak az eredmények megjelentetéseként foglalkoztak a külföldi labdarúgással, nem volt internet, tehát szinte csak a megboldogult Népsportból tudtam követni a Liverpoolt. Illetve az ominózus Heysel stadionban nagy nehezen lejátszott döntőt sikerült 12 évesen végignézni otthon a Junoszt tévénken. Aztán a gyermeki gombfoci rajongás átváltott komolyabb szintekre, így alakulhatott ki ez a fanatizmus, amelyet említettél. Ugyanígy a zenében is. Hozzátenném, hogy durván 25 éve énekesként tevékenykedem és rengeteg koncerttel a hátam mögött van egy habitusom, amely hasonló a színpadon és a rajongásomban a Liverpool iránt. Azonban amíg még sajnos soha nem sikerült kijutnom az Anfieldre, énekelni a The Kop valamely szegletében, addig voltam olyan szerencsés a FreshFabrik és a Neck Sprain zenekarokkal, hogy játszhattam olyan sztár zenekarokkal, mint Az AC/DC, a Rammstein, a Slayer, a Deftones, a Sepultura és mindezt többezres/ több tízezres közönség előtt. Hálás vagyok, hogy ezeket az élményeket megélhettem és részese lehettem.

- A Jürgen Klopp előtti érában kik voltak a kedvenceid és miért?

- Úgy gondolom, hogy a labdarúgás történetében, amelyet eddig megélhettem, láthattam, a legnagyobb „csodákat”, szinte mindig a Liverpool „követte” el. Persze nem akarom elvenni más csapat csodatetteit, de ugye ellenségről jót sem, de inkább semmit. (nevet) A technika fejlődése lehetővé tette évtizedek alatt hogy egyre interaktívabban követhessük kedvenceinket. Ha Robbie Fowler kokainszívást imitáló mozdulatát veszem alapul, a belőtt 11-ese után, amely egy kopott képen jelent meg anno egy sportújságban, akkor a kedvencek bőven visszanyúlnak sajnos, az eddigi utolsó bajnoki címig. Azóta csak a nagy csodák jutottak igazán Nekünk, de micsoda csodák voltak azok. Az Alaves elleni 5-4-es döntő, a Milan elleni 0-3-ról 3-3 és a végén győzelem 11-esekkel, a dormundi 1-3-ról 4-3 vagy a legfrissebb élmény a Barcelona megtaposása az Anfileden 0-3-ról, 4-0.

Ezekben az időszakokban nem sok játékos volt, aki ne lett volna kedvenc. Kinevelődött egy Gerrard, volt Houiller az edzőnk, aki szívinfarktussal kórházban fekve is edzője volt a csapatnak. Aztán volt King Kenny megmentő időszak, amikor Roy „Hóbagoly” Hodgson a 20. helyre repítette le a csapatot. Aztán a Rodgers éra, amelyben kialakult a Suarez, Sterling, Sturridge hármas, de visszaemlékszem a Torres időszak szépségeire, illetve csalódására is. Fülöpöt (Coutinho) is szerettem nagyon, sajnálom, hogy nem vált be igazán a nagy álma. Órákig lehetne mesélni, milyen érzések, izgalmak járták be a mindennapokat, néha hektikusan, néha csodát művelve. Annyit azért halkan megjegyeznék, hogy az isztambuli döntőt, annak a sörcégnek a buliján néztem végig, amelyik a főszponzora volt a csapatnak. Legnagyobb megdöbbenésemre, szinte mindenki Milan mezben volt a vezérkarból, egyedüli Vörösként vedeltem a sörüket ingyen, dühösen. A félidőben javasolták, 0-3-nál, hogy jobb, ha hazamegyek mert ennek sírás lesz a vége. Mondtam dacosan, hogy 15 perc alatt kiegyenlítünk, aztán nyerünk és Ti mentek előbb haza, nem én. Bejött. Az utolsó percekben már egyedül csapoltam a győztes söröket magamnak. (nevet) De ez a Klopp éra egyszerűen zseniális. Még címek nélkül is. Jó látni a csapatot, ahogy összeértek, ahogy küzdenek egymásért, a csapatért.

- Másodszorra összejön a győzelem?

- A hiányérzetet minden Liverpool szurkoló szívében, mindenképpen ennek a döntőnek a megnyerése kell, hogy helyretegye. Mint egy gyógyszer, amely kigyógyít minket ebből a rákfenéből, amely nem engedi, hogy célba érjünk. Úgy gondolom, ahogy idén teljesített a csapat, maximálisan megérdemelné, hogy Európa trónjára lépjen. Egész egyszerűen nem szabad hagyni levegőt sem venni a Spurst, darálni kell végig és gólokat szerezni. Gólokat, nem pedig gólt!

- Mi kell, hozzá, hogy megverje a csapat a Tottenhamet?

- Mondjuk az az 5-0-s végeredmény, amit megálmodtam... Viccet félretéve, ahogy Henderson is nyilatkozta, ugyanúgy kell játszani, mint a Barca ellen. Firmino, Salah felépült, újra teljes a csapat, csak Keita nem lesz bevethető. Shaquiri, Origi, Oxlade-Chamberlain is fitt, tehát, vakarhatja a fejét a Mester, marad-e a megszokott kezdőnél vagy a Barca elleni csodatevők kezdjenek.

Visszatérve, hiába kaptunk ki 3-0-ra a Nou Camp-ban, a statisztikának, valamint a mutatott játéknak fenyegetőnek kellett volna, hogy hasson a Barcának. Leszarták. Meg is lett az eredménye. Persze ilyenkor mindig kapom a másik oldalról, hogy ha Dembele belövi akkor 4-0, 5-0 is lehetett volna bla-bla-bla. A válaszom: Persze… Ha Salah nem kapufát lő, akkor 3-1, visszaállunk meccs végéig és Dembele labdába se rúg. Ennyi.

A Spurs szintén hihetetlen, ahogy továbbment, nem is értem, mit képzelt az Ajax a félidő után? Mire gondoltak? Nem látták a City elleni brutális első félidőt? Az is 45 perc volt 5 góllal. Az pedig hogy 5 perc hosszabbításnál, 94:39kor az Ajax kapusa kirúgja a labdát és 95:01-kor az a labda áthalad a gólvonalán… Döbbenetes. Nincsenek rá szavak. Hogy zseniálisan szerencsés és hatalmas küzdő Spursöt emlegessek vagy hogy az ennyire szerencsétlen, nem eléggé tapasztalt vagy csak egyszerűen önmagát elbízó Ajaxot mondjam? Természetesen a legnagyobb elismerésem mindkét csapatnak, viszont Mi biztosan nem fogunk olyan hibákat elkövetni, mint az amszterdamiak, hogy két védőre viszik, majd a labdát négyen. Végül is a világ jelenlegi legjobb védelméről beszélünk, de nem szabad lebecsülni a londoni csapatot egy percig sem. Eszembe jutott a Róma elleni 5-2. Bobby (Firmino) 5-0-nál a kezdőkörben tapsolva biztatta a csapattársakat, hogy menjünk még, rúgjunk gólt még, mert lehet kelleni fog. Nos… Igaza volt, majdnem megégtünk.

- Beszéljünk kicsit az átigazolási politikáról. Tavaly probléma volt, hogy Klopp nem tudta pótolni a sérülteket. Látható volt a tudatos igazolás, emellett a sérültek száma is kevesebb? Szerinted mi történt?

- Igen, ez is egy statisztikai elem, amely nemrég került fel szurkolói oldalara külföldről megosztva. Klopp tudatosan építkezik évek óta és ahhoz a kemény heavy metál focihoz, amit képviselünk, egy teljes csapatra van szükség.

A tavalyi szezonban például igazán 11 játékosa volt a csapatnak, amely rakkolósan körülbelül 70 percet tudott abszolválni futásban, kondícióban. Ha valaki kiesett, nem volt értékelhetően bevethető cserejátékos. Idén azonban az látható, hogy akár többször is egymás után végigbírják a tempót a játékosok és szinte mindegyik játékosnak van már minőségi, hasonló kondíciójú cseréje.

Ez számokban például úgy mutatkozik meg, hogy tavaly Klopp a csapat 66%-ára tudott csak számítani, a maradék 34% vagy folyamatosan sérült volt vagy technikailag nem volt bevethető. Idén ez a százalék 88-ra ugrott fel, főleg annak köszönhetően , hogy olyan játékosok érkeztek, akik nem porcelánlábúak és maximálisan beleférnek a taktikai elképzelésébe Kloppnak. A fennmaródó 12%-ban benne volt OX közel egyéves sérülése, Keita maradt ki a legtöbbször betegség miatt, emellett talán Van Dijk, Alexander-Arnold nem játszott egyszer vagy kétszer. Ez egy minőségi fejlődést mutatott idén.

Nézzük csak meg a két végletet, Robertsont és Milnert. Mind a ketten hatalmasat fejlődtek, ahogy Mourinho is mondta, abba belefáradt, hogy egész meccsen Robertsont nézi, ahogy fel-alá fut egész meccsen kifárasztathatatlanul. Az öreg Milly, a robot, pedig egy szezon alatt is képes volt fejlődni, pedig 34 évesen ez már nem annyira könnyű. Ott döglik meg szó szerint a pályán. Az érzelmei el is árulták azon a csodás anfield-i éjszakán lefújáskor a Barca ellen.A Liverpool összes gólja az idei Bajnokok Ligája-sorozatban

- Egyik televíziós szakértőnk beszélt a rombusz formációról, melynek lényege a középpálya stabilitása. Ki szeretnéd egészíteni?

- Már ez a rombusz elmélet is továbbfejlődött és még fog is sokat a mai labdarúgásban. Hiszen ha egy tökéletes csapatmozgásról beszélünk, akkor ahogy a kapustól megjátszva kijön a labda, mondjuk akár az ellenfél kapujának bevételéig, akkor nem is rombuszról, hanem rombuszokról, illetve a rombusz rombuszának következő rombuszáig és tovább tart. A Liverpool gólpasszainak nagy részét például a két hátsó védőnk Alexander-Arnold és Robertson adja. Versenyeznek is viccesen, ha jól tudom, de ez azt mutatja, hogy a védőink fent vannak az ellenfél kapujánál. Magyarán szólva a mai Liverpoolban mindegy milyen poszton játszol, azon kívül van még 2 posztja legalább minden játékosnak. Mert ahogy Robertson védő, úgy középpályás, és szélső is, mint ahogy Salah, Mané, Firmino sem csak csatár, hiszen a saját kapunknál ugyanúgy feltűnnek védekezve, mentve, szerelve, mint a védőink. Ez irgalmatlan futómennyiség. Nem akarok baromságot mondani, de Robertson például keményen eléri a 14-15 km-es futómennyiséget egy meccsen. Elképesztő. De a presszing ereje egyértelműen a középpálya és a csatárok letámadása által eredményes. Hibára kényszeríteni az ellenfelet, hogy minél gyorsabban megszerezzék a labdát. Miért is? Mert ha nincs az ellenfélnél a labda kicsi az esélye, hogy gólt kapjunk. Viszont annál nagyobb az esély, hogy mi lövünk gólt. És nem a saját kapunkba.

-- Mindössze egy vereséggel, és 97 ponttal is csak második lett a csapat. Mi kell ahhoz, hogy a City uralma megtörjön? Még több sztárigazolás? Vagy együtt tartani a keretet?

- Fáj, nem fáj de őszintén kell értékelni ezt a bajnoki szezont. Tavaly a City 100 ponttal lett bajnok. Akkor mit várunk a 97 pontunktól? Az hárommal kevesebb, mint a tavalyi bajnoki cím szintje! És, nem, nem és nem a 14 mm-en múlik egy bajnoki cím, ami nem ment át teljes terjedelmében a gólvonalon. Miközben hatalmas mázlink is volt, lásd az Everton elleni Pickford bakit vagy pont a Tottenham elleni öngólt stb. Vezettük a bajnokságot 7-9 ponttal pár hónapja. Onnan buktuk el a sok döntetlennel és onnan jött és előzött a City. Ez van. Ezt el kell fogadni. Amúgy hogy lehetsz legkevesebb kapott góllal, egy vereséggel másodiknak lenni? Hát így sajnos. A keret maradjon, a sallangot ismerjük, tudjuk kik azok, akik nem kellenek. Ők menni is fognak. Ehhez még pár játékos kellene, egy De Lightnek nagyon tapsolnék, Fekirt csípem, de ő ugye orvosin bukott meg, pont a porcelánlábúsága miatt, igaz nálunk ez kiküszöbölhető lehetne egy kis kondijavítással. Ha az öreg robotnak megy 34 évesen, akkor neki is menni fog. És aztán 101 ponttal meg kell nyerni a következő szezont... Wilsont nem küldeném el, visszavenném a Derby-től, mert hatalmas potenciál van benne.

- Végül megkérdem: Kiket látnál szívesen a csapatban és miért, illetve kire van realitás, nagy esély?

- Szerintem ha egy hasonlóan csodameccset tudnánk vívni a döntőben, mint a Barca ellen az Anfielden, akkor sokaknak csábítóbb lenne Hozzánk igazolni, mintha nem sikerülne. Úgy gondolom vonzó a csapat jelenleg sokak számára, nem beszélve a fiatalokra, az utánpótlásra gyakorolt hatásáról.

Ahogy megfogalmaztam egy mérhetetlenül rosszindulatú Barcelona szurkolónak: A mai labdarúgás és a Liverpool fő értéke a csapatmunka, a csapatjáték és elsősorban a CSAPAT maga, minden külső és belső erejével együtt. Az egyének és egyénieskedés ideje lejárt. Bár senki sem vitathatja egy Messi tudását és kalapom emelem a zsenialitása előtt, de ez igencsak édes kevés olt, mint látható. És nem csak az ellenünk elbukott elődöntőre gondolok, hanem ami utána történt is igazolja felvetésem esetleges jogosságát. De ez már a múlt, remélem miénk a jövő és szombaton magasba emelhetjük Európa legfontosabb serlegét egy fantasztikus teljesítménnyel.

Ha tetszett a bejegyzés, és még olvasnál foci és filmes bejegyzéseket, itt tudod követni az oldalt.