2017. nov 23.

Igeneráció vol.2: Végvári Gergely festőművész

írta: Zováthi Domokos
Igeneráció vol.2: Végvári Gergely festőművész

"A félelem a felfoghatatlanból fakad."

A jelenség, mikor az erőszakos mesék, filmek hatására a gyermek szorongani kezd, vagy felriad éjszaka, mert rémekről álmodik, a „gonosz világ szindróma” (mean world syndrome) fogalomkörébe tartozik. Ezt Végvári Gergely festőművész kiállításán tudtam meg, aminek egyik kiinduló pontja  a fent említett témakör volt. Szóba került a gyerekpszichológia mellett az útkeresés, boldogulás, és a vonalzó szerepe egy művész életében.
vg2.jpgVégvári Gergely festőművész (Fotó: fotomat.hu)

Legutolsó kiállításod megnyitóján elhangzott, hogy nem szeretsz emberek előtt beszélni. Ez igaz? 

- Ez egy fals információ. Kötelességünk verbálisan is megnyilvánulni, előadások, tárlatvezetések és interjúk keretében. A megnyitó viszont más. Nem véletlenül kértem fel pszichológus és költő barátomat, Szabó Ágostont a kiállítás megnyitására. Egy másik nézőpontot szerettem volna bemutatni a látogatóknak, mielőtt a festményekkel elegyednek párbeszédbe.

A kiállításod megtekintése után gondolkodtam a képeiden, és nem mondom, hogy nyugodtan aludtam.

- A képek egyben lenyomatok, kivetülések. Vagyis  minden egyes kép önarckép. Sokáig azt mondtam magamnak, hogy én kérdéseket teszek fel a vásznon, de lehet, már máshogy fogalmaznék. Mindenképp valamilyen problémafelvetés történik. Minden egyes munkámról elmondható, hogy a kezdeti fázisban a koncepció nem egy tökéletes kört leíró gondolatmenet, szerintem még a végén sem az. Legalábbis én nem akarom bezárni. Nyilván vezetem a nézőt, motívumokkal, a címmel, a hangulattal, de nem adok konkrét válaszokat. Nyitva akarom hagyni a területet, hogy a néző tölthesse ki azt. Mindig is a konstans dualitásnál lyukadok ki.

Szépség és a szörnyeteg? Jó és rossz?

-  És a kettő szétválaszthatatlan. Ide kapcsolódik a kiállítás címe is. George Gerbner pszichológus alkotta meg a "mean world syndrome" fogalmát. Eszerint a televízióban megjelenő agressziót és a különböző veszélyforrásokat gyermekként és felnőttként is a saját életünket, biztonságunkat komolyan fenyegető veszélyként élhetjük meg, ennek hatásaként a körülöttünk lévő világot jóval fenyegetőbbnek ítéljük, mint amilyen valójában. A jelenség azóta sem évült el.
vg1.jpg      Mean world syndrome I. 88x55 cm, olaj, farost, 2017

Szóval hat a tudatalattira? 

- Abszolút, azonban a tünetcsoport csak akkor jelentkezik, amikor nem értjük az elénk táruló világot. A kettős tudat kialakulásától kezdve a gyermek a mese vagy a saját maga által alakított játék során bár azonosul a szereplőkkel, és a tárgyakat különböző tulajdonságokkal ruházza fel, mégis tisztában van vele, hogy ez nem a valóság és a játék végeztével minden visszatér eredeti szerepéhez. Számára a tanulság a fontos, ami alakítja értékítéletét és világképét, a teljes kép megismerésével pedig egy védett zónából kaphatja meg a katarzist és a feloldozást. Ezért nevezhető tévhitnek, ha azt gondoljuk, hogy a mesékben tapasztalható brutalitást ugyanúgy fogja fel a gyerek, mint a felnőtt. De természetesen csak a gyerek korosztályának megfelelően kiválasztott mesék esetében. Ebből kiindulva hajlamosak vagyunk - akárcsak egy híradás során- a kritikus részeket kiretusálni. Nyilván ez egy összetettebb téma, de a fiam kapcsán személyes élményekkel is alá tudom támasztani. Ezt a gondolatmenetet összevetve a fent említett tünetegyüttessel, arra juthatunk, hogy a félelem csupán az ismeretlenből, a felfoghatatlanból fakad.

Kicsit elsiklottunk a képeidtől.

- Az említett kiretusálást, mint eszközt átemeltem. Olyan konkrétabb jelenetekben fogalmazom meg a felmerült problémát, ahol nem a brutalitás, agresszió eseménye, akciója jelenik meg, hanem az azt megelőző vagy az azt követő feszült pillanat kimerevítése kerül középpontba. A munkák a narratíva legfontosabb pillanatainak elfedése, meg nem jelenítése által kiváltott bizonytalanságon alapulnak. Nem tartalmaznak tökéletesen behatárolható karaktereket, és a szerepek közti interakciót is homályban hagyom. 

Ezt akartad megjeleníteni?

Nem állítom, hogy valami gyomorforgató brutalitás utáni pillanat látható a képen, de meg van a lehetősége, mint ahogy annak is, hogy épp valami banálisan röhejes, groteszk jelenet következik.

- Nyitott kör?

 - Igen, egyfajta keserédes bizonytalanságban való lebegés.vg3.jpgTágas égből, 200x180 cm, olaj, vászon, 2017

Van egy olyan városi legenda, miszerint az általános iskolában mindent vonalzóval rajzoltál. Mi igaz ebből? Elnézve képeid, nehezen tudom elképzelni. 

 - (Nevet) Valami biztos igaz ebből, mert én is emlékszem erre. Érdekes, hogy ezemlítetted, mert a tanárszakon van egy gyerekrajz kutatással kapcsolatos előadás-sorozat Kárpáti Andreával, aki aktívan bevonja a hallgatókat, emiatt mi is vittünk kisgyerekkori rajzokat. Ahogy elemezgettük ezeket, láttam, hogy tényleg megvolt ez a korszakom általános iskola alsó tagozatban. Ez valószínűleg azért volt, mert mérnök családból származom. 

Akkor azért ez érthető.

- Biztos nagy hatással volt rám, mivel ha otthon láttam egy rajzot, akkor az nem szabadkézi művészeti , hanem mérnöki alkotás volt. Ez beszívott egy időre engem is. Most, hogy újra elővettem ezeket a képeket, azért megnyugodtam, hogy nem lett hosszú távú ez a dolog.

Vonalzós rajzokkal kezdtél, mostanra azonban elvégezted a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakát. Hogyan lettél festő?

 - Véletlenek sorozata volt. Fiatal koromban, mikor még nem igazán tudtam, mit akarok csinálni, egy biztos pont volt az életemben, a zene. A Műszaki Egyetemen voltam egy évig, de nem találtam meg a számításaim, a Budapesti Gazdasági Főiskolát is elkezdtem. Az még durvábban arról szólt, hogy bementem aludni az órákra, aztán mentem koncertekre, meg zenekari próbákra. Aztán 2010-ben éreztem azt, hogy van még bennem energia ahhoz, hogy felsőoktatásban vegyek részt, és mindenképp valami olyasmit szeretnék tanulni, amit szeretek, ami érdekel. Eldöntöttem,  hogy komolyabban foglalkozok a vizuális területtel.

Előtte volt neked otthon ecseted meg állványod?

- Nem. Rajzolgattam, de a szó legegyszerűbb értelmében. Egy barátom révén megismertem az Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskolát, a nyílt napon az egyik terem ajtaja fölött láttam a kiírást, "festő szak".  Gondoltam, miért ne. Pillanatok alatt beszippantott a szakma világa. Felvételiztem az egyetemre, de az első évben nem vettek fel, a harmadik fordulóig jutottam. De ez plusz löketet adott, és a következő évben sikerült.

Naiv kérdés, de mennyire nehéz megélni egy fiatalnak (vagy akárkinek) ebben a szakmában?

- Nem könnyű. Szerintem a legfontosabb a tudatosság, mert a művészeti pálya nagyon kiszámíthatatlan. Aki racionális, annak két lábon kell a földön állni. Józan ésszel kell csinálni, és nem lehet mindent egy lapra feltenni, nem csak manapság. Ez egy íratlan szabály. Sokan  tanárnak állnak, vagy grafikusként dolgoznak mellette. Ezt már a képzés ideje alatt is szem előtt kell tartani. A legjobb talán egy munkahelyként hozzáállni az egyetemhez, gőzerővel dolgozni, diploma után meg a piacra kerülve még inkább.vg2_1.jpgMean world syndrome V. 54x47 cm, olaj, farost, 2017

Végvári Gergely kiállítását december 1-ig lehet megnézni az Ari Kupsus Galériában, itt.

A Te Jössz blog facebook oldalát pedig itt lehet követni.

Szólj hozzá

kép festmény kiállítás fiatal művész tehetség festő igeneráció Igeneráció Végvári Gergely